A birkózás magyar hangjai

2021. 10. 26., írta: Jaberits Zsolt, fotót készítette: Internet, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

Nemrég ért véget az oslói birkózó-világbajnokság és az utóbbi években szokássá vált, hogy a közszolgálati M4 Sport rendszeresen közvetít a birkózás világversenyeiről. Köztudott, egy laikus számára a sportág szabályrendszere nehezen érthető és követhető, éppen ezért különleges felkészültséget és szakértelmet követel, ha valaki korrekt tájékoztatást szeretne adni a nézőknek, hogy értsék is, mi miért történik a szőnyegen, ki, miért és hány pontot érdemel egy-egy akcióért. Évek óta visszatérően Mohay Bence a közvetítő riporter, ám van már egy állandó szakkommentátor segítője is, a bíráskodástól 2018-ban visszavonult, Aranysíppal kitüntetett bíró, Péteri László személyében.

Hogy került önhöz a birkózás, saját választás volt vagy a sors hozta így?

• Mohay Bence: Én azt szoktam mondani, hogy a sportriporterek és a sportolók pályafutása nagyon sok mindenben párhuzamos vagy analóg. Olimpiai kerethirdetés nálunk is ugyanúgy van, mint a sportolóknál és a 2012-es londoni olimpiára való kiválasztás előbb történt meg, mint hogy pontosan lehetett tudni, kinek mi lesz a feladata. Tehát én már benne voltam a londoni olimpiai keretben, mint utazó riporter, de akkor még nem nagyon közvetítettem. Azt lehetett tudni, hogy interjúkat készíteni fogok, tehát mint Mix Zone-riporter leszek kint Londonban, de kellett azért egy sportág, amit közvetítek is. És akkor Suba Kata szerkesztő leült velem itt az épület aulájában és azt mondta: „Figyelj, Bence, a birkózás meg az ökölvívás maradt még, amit közvetíthetnél. Melyik legyen az?” És akkor én a birkózást választottam. Ez 2012 januárjában történt. Így került hozzám a sportág, aztán felkészültem a londoni olimpiára és azóta egy-két kivétellel én közvetítettem a birkózóversenyeket.

Amikor a sportágat választotta, belegondolt abba, nem is lesz olyan egyszerű közvetíteni?

• Szerintem egyszerű sportág nem nagyon létezik. Én mindig csodálom azokat, akik 10-15 sportágat is tudnak közvetíteni, hiszen egy sportágat akkor lehet jól közvetíteni, ha teljesen átlátod a szabályrendszerét, a hátterét, a mezőnyt, a terminológiáját. Véleményem szerint egy sportágat megtanulni ugyanolyan, mint egy új nyelvet elsajátítani. Huszonhárom éves lelkes fiatal riporter voltam, aki örült, hogy mehet egy olimpiára és nagyon jól akartam csinálni. Először végigolvastam a szabálykönyvet, kijegyzeteltem, aztán lementem edzésekre.

Szóval lement a válogatott keret edzésére. Kezd izgalmas lenni a dolog.

• Bacsa Feri bácsi rengeteget segített, ő magyarázata el a különböző dobásokat, akciókat, én meg közben jegyzeteltem egy nagy spirálfüzetbe. Ott szembesültem először azzal, hogy a birkózók fizikai felkészülése olyan, hogy azt még nézni is fárasztó. Már attól izomlázam volt másnap, hogy láttam, milyen súlyokat emelgetnek. És akkor egy idő után szóltak, hogy lassan kéne hozni szerelést! Vagy ha nincs, ők adnak szívesen. Nem akartam, hogy kinevessenek, átöltöztem. Az éppen sérült korábbi világbajnok, Kiss Balázs vállalta a feladatot, hogy egy kicsit megdögönyözzön. Sokáig nem bírtam talpon, ott esett le igazán – és erre a felismerésre nagyon nagy szükségem volt –, hogy amikor látszatra csak taszigálják egymást, támasztják a másikat, az önmagában is olyan fizikai megterhelés, hogy egy átlagember fél perc után falfehéren esne össze, mint akkor én. 

Ezek után már úgy érezte, kellően felkészült egy önálló közvetítésre?

• Ekkor még nem éreztem úgy, hogy tudok mindent, ezért a nyaram azzal telt, hogy a már említett spirálfüzetbe kiírtam a fontosabb információkat minden súlycsoport minden indulójáról. Esténként ültem otthon a konyhaasztalnál és írogattam a kirgiz, az üzbég, meg mindenféle sportolók adatait. Olyan vagyok, hogy szeretek közben elkalandozni, ilyenkor például utána néztem a kirgiz zászló történetének, hogy került rá a jurta, meg hasonlók, amiket érdekességképpen el lehet mondani a nézőknek. Aztán lement az első közvetítés, ami végül is jól sikerült, ezt követően minden egyes adás hozzátett valamit, mert ugyan sokat lehet előre készülni, de tanulni magából az éles közvetítésből lehet. 

És jöttek az újabb világversenyek, ahol már nem egyedül ült a közvetítő állásban.

• Az elmúlt tíz évben többen is segítették a munkámat szakkommentátorként – Módos Péter, Kiss Balázs és mások. Aztán a 2018-as budapesti világbajnokság után Péteri László visszavonult a bíráskodástól. Még 2014-ben Taskentben megkapta az Aranysípot, ami a világ legjobb birkózóbírójának jár, ezért is gondoltunk arra, miért ne hívjuk meg állandó szakértőnek őt? Rögtön az első közös munkánk nagyszerűen sikerült. Egyrészt átlátja a teljes mezőnyt, mert szinte mindenkinek fújt meccset. A kötött- és szabadfogás szabályrendszerével is tökéletesen tisztában van, tehát nem kell fogásnemenként más szakkommentátort hívnunk. Még beszélni is jól tud, szeret is, ami nagyon fontos, mert ha valaki nem szívesen szerepel vagy inkább visszahúzódóbb alkat, az nem alkalmas a feladatra. Azóta Eb-ken, vb-ken rendszeresen dolgozunk együtt és szerintem nagyon jól működik a párosunk. 

Mennyiben az ön döntése, hogy legyen egy közvetítéshez szakkommentátor vagy sem?

• A végső döntés nem az enyém, de kikérik a véleményemet. Szerintem sokkal élőbb a közvetítés, ha beszélgetünk egymással és nem csak az én hangomat hallják. A néző is sokkal többet megtud a sportágról, mert ugyan sokat tanultam Bacsa Feri bácsitól meg Kiss Balázstól, de mégiscsak más, ha egy több évtizedes szakmai tapasztalattal rendelkező elismert személy is ott ül mellettem.

A tokiói olimpián egyedül közvetített, mert a pandémia átírt mindent. Mennyire hiányzott Péteri László szakértelme?

• Nagyon, de sajnos erre föl lehetett készülni lelkileg. Eredetileg úgy volt, hogy Laci is kint lesz, mint delegált, tehát a magyar szövetséggel együtt, és ha már ott van, akkor nyugodtan fel is ülhet a kommentátor állásba, ez minden korábbi olimpián így is lett volna. Most sajnos meghiúsult, pedig nagyon örültem volna, ha ott van. Az olimpia az az esemény, amikor a birkózás egy kicsit jobban szem előtt van, többen kísérik figyelemmel, több emberhez jut el, hisz mégiscsak az egyik legsikeresebb magyar olimpiai sportág. Sajnáltam, hogy nem volt ott személyesen, de azért annyit elárulhatok, virtuálisan mégis fogta a kezem, mert mindig írt, ha valamilyen észrevétele volt.

Elárulhatom, én is kapcsolatban voltam az olimpia idején Péteri Lászlóval és konkrétan rá is kérdeztem: mennyire elégedett Mohay Bence közvetítéseivel? A válasz nagyon pozitív volt, de nem szeretném önt szembe dicsérni…

• Örülök, ha ezt így gondolja, de ezután is folyamatosan kell fejlődnöm, és ahogy mondtam, minden közvetítés után többnek, felkészültebbnek érzem magam. 

Minden sportriporter vágya, hogy olimpiai aranyat közvetíthessen. Önnek ez megadatott, hisz Lőrincz Tamás felért a megérdemelt csúcsra.

• Igen, Lacinak is kijárt volna, hogy ott legyen, amikor Szöcsi olimpiai bajnok lett, de azt is hozzá kell tennem, hogy én egy kicsit másként látom ezt, mint általában a kollégáim. Nagyon sokan az olimpiai aranyak közvetítését tekintik a szakma csúcsának. Én azt gondolom, hogy egy sportriporternek a munkáját, pályafutását nem az olimpiai aranyak száma minősíti vagy árazza be. Nagyon-nagyon jó kommentátorok jutnak ki akár több olimpiára is úgy, hogy nem közvetítenek egyetlen egy olimpiai elsőségről sem, ettől még nem feltétlenül érnek kevesebbet szakmailag. Szerintem egy olimpiai aranynál nagyobb teljesítmény, ha valaki több évtizeden keresztül ugyanazon a magas színvonalon tud jelen lenni a szakmában, mint aki akár tizenöt-húsz olimpiai aranyat is közvetített. Akkor jó sportriporter valaki, ha húsz-harminc év után is ugyanolyan felkészülten, lelkesen és motiváltan tud odaülni minden közvetítés elé. Hiszen egy aranyat is lehet rosszul közvetíteni, és remek közvetítések születhetnek akkor is, ha történetesen nem a magyar versenyző nyer. Sőt, egy jó kommentátor értékelni tudja az ötödik, nyolcadik, huszonharmadik helyen végzett magyar teljesítményét. A feladatunk éppen az, hogy ezeket az eredményeket is megfelelő kontextusba tudjuk helyezni.

A kommentátor után következzen a szakkommentátor, Péteri László. Milyen volt először beülni a stúdióba és szakértőként végig kísérni egy több napig tartó világversenyt?

• Péteri László: Nekem elképesztő jó érzés volt, hogy belecsöppenhettem ebbe a világba, amibe mindig is szerettem volna. Az exhibicionizmus azzal, hogy bíró voltam, kialakult bennem. Nagyszerű dolog, hogy egy közvetítés alkalmával arról beszélhetek, amit nagyon szeretek, a birkózásról. Bencében megtaláltam azt az embert, aki ugyanúgy rajong érte, szereti és hihetetlen az a lexikális tudás, amit ha nem is mindig fejből, de azonnal tudja, a netről hol keresse. Ez engem annyira lenyűgözött, hogy egyszerűen úgy éreztem, otthon vagyok, hazajöttem. Igyekeztem figyelni rá, ne beszéljünk egyszerre. Még az elején Bence kétszer-háromszor felhívta a figyelmemet, hogy lehetőleg ne vágjunk egymás szavába, mert akkor baj van. Ezt megszívleltem és arra koncentráltam, amikor ő a számítógépet kezeli, akkor nyugodtan beszélhettem a birkózásról, a bírókról, ki van a szőnyegen, mit csinál, hogy csinálja, kicsit bulvárosra próbáltam venni ezt az egészet. Amikor láttam, hogy Bence befejezte, akkor abban a pillanatban lezártam a mondanivalómat és máris ő következett. Feltételezem, ezért is írtak ránk olyan sokan, hogy mennyivel nézhetőbb és hallgathatóbb lett a közvetítés, mert egy olyanfajta élményt kaptak a nézők, amiben előtte nem lehetett részük. Ebben Bence nagyon sokat segített nekem, és mondom, óriási élmény volt, hogy belekerülhettem ebbe a világba.

Az idei oslói világbajnokság szabadfogású versenyeinek utolsó napján adódott egy nagyon érdekes helyzet. Ön már éppen azt kezdte bizonygatni, nem is olyan komplikáltak a birkózás szabályai, amikor egy igen csak kacifántos helyzet alakult ki a szőnyegen, amelyet a bírók hosszú perceken át videóztak tanácstalanul. Azon vitatkoztak, kinek hány pont jár. Ön határozottan kijelentette: kettő ide, kettő oda és meg is indokolta. Aztán megszületett a hivatalos verdikt, ami pontosan megegyezett az ön véleményével.

• Mohay Bence: Még mielőtt Laci reagálhatna, szeretnék mondani valamit, mert ő szerényen elhallgatná. Azt az Aranysípot nem a szél fújta össze. Péteri László a világ legjobb bírója volt, azonnal átlátja akár tévén keresztül is a legnehezebb helyzeteket a szőnyegen. Egyből tudta, mi a jó döntés, és ezt még a bírók sem mindig látják, pedig néhány méterre tőlük történik minden. Laci meg itt ül, és egyből bemondja a megfelelőt, és utána el is tudja magyarázni a nézőknek, meg persze nekem is, hogy miért az a jó döntés. Sok olyan visszajelzést kaptam, hogy a birkózás azért nézhetetlen, mert nem értik az emberek a szabályait, mert átláthatatlan és követhetetlen bírói döntések vannak.
  
  
• Péteri László: A birkózás rengeteget fejlődött az utóbbi években, ez vonatkozik a szabályrendszerre is. Ezzel párhuzamosan a televíziós közvetítések is egyre jobbak, képileg is egyre látványosabbak, népszerűbbek lettek és nem csak azzal, hogy igyekszünk minél érthetőbben elmagyarázni a szabályokat, hanem mert egységes lett a világversenyek lebonyolítási rendszere is. Szép lett egy-egy verseny helyszínének a látványa, a berendezés, például a szőnyegtakaró színét is a televíziós közvetítések miatt változtatták meg. És még sorolhatnám. Szerintem ez nagyon-nagyon fontos a birkózás megítélése szempontjából. Jól közvetíthetőek lettek a versenyek és ehhez már csak az kell, hogy felkészült kommentátor és szakértő üljön a mikrofon előtt és akkor a néző azt mondhatja, ez a sportág sokkal többet ér, mint amit eddig gondolt róla.

2022 márciusának végén egy hétre Budapestre költöznek Európa legjobb birkózói, mi rendezhetjük a felnőtt Eb-t. Várhatóan ismét találkozhatnak a nézők a Mohay–Péteri párossal?

• Péteri László: A magam részéről nagyon köszönöm az eddigi lehetőségeket és amennyiben rajtam múlik, feltétlenül itt leszek jövőre is.
  
  
• Mohay Bence: Fontos tényező, hogy a közös munka során jó kapcsolat alakult ki közöttünk – a közvetítéseken túl is. Megmutatjuk egymásnak, mit csinált aznap a kölyök, milyen érdekes esemény történt az életünkben. Én tudom már Laciról, hogy masszőrként is dolgozik, hogy a felesége fut, hogy éppen milyen sérülése van a térdében. Én is elmondom, ami aznap történt velem. Szóval talán nem túlzok, hogy már-már baráti viszony alakult ki köztünk vagy legalábbis egy olyan szorosabb, a kollegialitásnál egy kicsit komolyabb kapcsolat, ami szerintem jót tesz a közvetítéseknek, mert az érezhető, hogy mi nem úgy ülünk egymás mellett, mint akinek a fogát húzzák, mint akiknek semmi közünk nincs egymáshoz. Egy interakció az, ami átjön a képernyőn, ezért is működik olyan jól a párosunk. Mindent az alapozott meg, hogy Laci bejött a stúdióba és azonnal mert kritikát mondani. Én abszolút nyitott vagyok arra, ha ilyen jellegű észrevételt kapok és ez rögtön adott egy olyan alaphangot, hogy őszinték legyünk egymással. Természetesen én is azt remélem, hogy még sokat dolgozunk együtt a jövőben.