Búcsú Bendétől
2020. 06. 09., írta: Deák Zsigmond, fotót készítette: MG, cikket feltöltötte: Tollár Dániel
Szerény, tiszta szívű, jóravaló, elhivatott, hűséges, tisztelettudó, fegyelmezett, önzetlen, jó kedélyű – ezekkel a jelzőkkel emlékezett a tragikus hirtelenséggel elhunyt válogatott reménységre, Tóth Bendegúzra Dvorák László szabadfogású szakágvezető, Losonczi Ottó, az ESMTK birkózó-szakosztályának elnöke, valamint a 22 éves kiválóság barátja, sporttársa, az Eb-bronzérmes Nagy Mihály.
A halál szomorú, s a búcsú mindig nehéz, de egy ereje teljében lévő, élete legnagyobb tetteit, örömeit még csak tervezgető fiatalember esetében különösen az. Márpedig Tóth Bendegúznak alig több mint huszonkét év adatott a Földön, ám ilyen rövid idő alatt is kivívta mindenki szeretetét és megbecsülését, aki ismerte őt.
A Pest megyei Gomba községben született, s ott is élt, a közeli Monoron kezdett el birkózni, aztán a Kőbánya SC következett, 2012 óta pedig az ESMTK színeit képviselte, és eredménysorát szaporította. Mert igen hamar kiderült, hogy a szőnyegre termett, különböző korosztályokban összesen tizenhat magyar bajnoki cím rá a bizonyíték, nem beszélve a nemzetközi eredményekről: ezüstérmes lett a 2014-es kadet Eb-n, hazai közönség előtt a 2017-es szombathelyi U23-as Eb-n, valamint kötött- és szabadfogásban egyaránt a 2018-as egyetemi vb-n. Nem véletlen, hogy Nenad Lalovics, a nemzetközi szövetség, az UWW szerb elnöke az elsők között fejezte ki őszinte részvétét, s azóta is érkeznek a részvétnyilvánítások a világ minden pontjáról.
Dvorák László, a szabadfogású válogatott szövetségi kapitánya – versenyzőként 19 világversenyt, 3 olimpiát megjárt, kétszeres Eb-ezüstérmes, vb-negyedik kiválóság – elmondása szerint még Svájcban dolgozva figyelt fel az ifjú titánra: „A svájci csapatommal Bécsben jártunk korosztályos versenyen, s ott vettem észre a srácot. Ki ez az ügyes kis pali? Még azt sem tudtam, hogy magyar, amikor ez kiderült, kérdezgettem róla Bánkuti Zsoltit, aki kint volt velük edzőként, s azóta is figyeltem az eredményeit, hogy egyáltalán birkózik-e még. Aztán hazajöttem, s örültem, hogy ott van velünk a válogatott egyik nagy tehetségeként. A tanulást sem hanyagolta el, a Testnevelési Egyetem nappali tagozatára járt, ott is jól teljesített. Úgy érzem, rá tudtam venni a még következetesebb edzésmunkára, mondhatom, jó hatással voltunk egymásra. Emellett példaértékű, kicsapongás nélküli magánéletet élt családjával, menyasszonyával, jó volt látni, hogy nincs elszállva magától, s értékeli az élet örömeit. Tehetséges sportoló, nagyszerű ember volt, hosszú távon megoldotta volna a 97 kilós olimpiai súlycsoport gondjait. Óriási veszteség a halála…”
Természetesen osztozik ebben a véleményben Losonczi Ottó, az ESMTK birkózó-szakosztályának elnöke is, aki úgy fogalmazott, Tóth Bendegúz az egyesület nagy reménysége, emblematikus alakja, csupa szív-lélek személyiség volt. „Élete során a sportban mindig mindenért nagyon keményen meg kellett küzdenie, de soha nem adta fel. Életerős, céltudatos, intelligens, jó humorú, végtelenül szerény, tiszta szívű ember volt.” A sportvezető példát hozott a szerénységére, hiszen Bende 2018-ban több válogatóverseny megnyerése után nem állt ki Hatos Gáborral a végső csatára, meghajolva az olimpiai- és vb-bronzérmes, Eb-ezüstérmes kiválóság nagysága előtt, mondván, majd ő kijut a következő vb-re. Így is történt, a 2019-es nur-szultani világ- és az idei római Európa-bajnokságon már ő képviselte a magyar színeket a 92 kilós szabadfogásúak között. S ne feledkezzünk el róla, az utánpótlásban sorra hozta az értékes eredményeket, világversenyes medálokat.
Bende sporttársai közül Nagy Mihállyal szoros, bensőséges viszonyt ápolt, Eb-bronzérmes kiválóságunk így mesélt barátjáról: „Az ESMTK szakosztályában ismerkedtünk meg, épp nyári szünet volt, s nem nagyon találtam edzőpartnert, így ráírtam, hogy nem lenne-e kedve készülni velem. Rengeteget birkóztunk, s a szőnyegen kívül is jóban lettünk, egymásra találtunk. Talán azért, mert hasonlóak vagyunk, az átlagnál visszafogottabbak. Bendét jólelkű, jószívű fiúnak ismertem meg, aki soha senkit nem bántott meg. Egy csapatban szerepeltünk, a versenyekre is együtt jártunk, később a válogatott keretben is együtt edzőtáboroztunk, ilyenkor általában szobatársak voltunk. Szívesen mentem, no nem feltétlenül az edzőtábor miatt, hanem hogy vele lehessek, hiszen mindig jó kedélyű volt, sokat viccelődött. Az élet más területén, a birkózáson kívül is helyt állt, testnevelő tanárnak, gyógytestnevelőnek tanult, s az egyetemen ismerte meg menyasszonyát, Johannát, aki végtelenül kedves, értékes lány, olyan ember, mint Bende. Öröm volt őket együtt látni.” Misi hozzátette, barátja tehetségét mutatja, hogy nemrég legyőzte az idei Európa-bajnokot, s rengeteg edzésmunkát végzett, a karanténhelyzet alatt is formában tartotta magát. „Nem lehetett ezt előre látni…” – utalt Nagy Mihály a csütörtöki edzésen történt tragédiára.
Vagy ahogy Losonczi Ottó fogalmazott: „A mennyei atyának szüksége volt egy ilyen tiszta emberre, és magához szólította.”
Tóth Bendegúzt a Magyar Birkózószövetség és az ESMTK egyaránt saját halottjának tekinti. Isten veled, Bende!
