Egerben is (meg)birkóztak a helyzettel!

2020. 05. 17., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: Internet, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

Igaz, egyelőre nem lehet a hagyományos értelemben vett birkózásról beszélni, de már látszik az alagút vége. Most még az elővigyázatosság játssza a főszerepet, de a szövetség állásfoglalása kapcsán már fel lehet lélegezni. Vagy inkább kicsit hátrébb az agarakkal? Egerben a vezető edző Gyöngy Attila mellett energiával, ötlettel teli edzők, Szucsik Tamás és Madarasi Gábor, is segítik a munkát.

Fiatal birkózók alkotják az egri csapatot, és mint Madarasi Gábor elmondta, a profi módon készülő birkózó gyerekek közül a 16 évesek számítanak a legidősebbnek, tehát Egerben klasszikus utánpótlás-nevelés folyik. Pozitív jelek, hogy a korosztályos versenyeken egyre többen teszik le a névjegyüket.

Az is pozitívum, hogy a gyakorlások már szabad ég alatt folytatódhatnak:

• A legfontosabb, hogy kint vagyunk! Igaz, hogy egyelőre még nem lehet klasszikus módon birkózni, de mégis fellélegeztünk – mondja Gábor. – A gyerekek nagyon örültek, hogy a múlt héttől kezdve, szövetségünk állásfoglalását követően kimozdulhattak otthonról, és így edzhetünk. Két csoportot állítottunk össze, az egyiket a serdülők és az ifik alkotják, a másikban a diák korosztályok edzenek, külön helyszíneken, külön időpontban tartjuk a foglalkozásokat. Minden hétköznap egy edzésre kerül sor, ezek gyakorlatilag erősítő edzések, partner nélküli rávezető gyakorlatok, de gyerekek esetében nem egyszerű tartani egymástól a biztonsági másfél méteres távolságot.

A birkózó terembe tehát még nem tudtok bemenni?

• Nem, sajnos még nem. Azt hiszem, a legjobb esetben is majd a jövő héten születhet végleges döntés arról, hogy mikor mehetünk be a terembe. Az elmúlt hetek természetesen a koronavírus-járvány árnyékában teltek, így aztán az edzésmunka is ehhez alkalmazkodott.

Mindent összevetve mostanában hány gyerek vesz részt aktívan a munkában?

• Hozzávetőleg harminc gyerekről beszélhetünk.

A harci kedvet sikerült-e  megtartani a gyerekekben a karantén időszakban?

• Úgy gondolom, hogy igen, és szerencsére ezt már magunk mögött tudhatjuk. Az internetes edzések során sem lehetett okunk a panaszra, már ami a munkakedvet illeti. Hál’istennek nagyon jó szülőkkel vagyunk megáldva, és ugye nélkülük nem megy. Tudom, hogy sok helyen gondok adódtak a szülőkkel kapcsolatban, akik türelmetlenkedtek, kifogásoltak dolgokat, de nálunk semmi ilyet nem tapasztaltam, sőt az elmúlt hetekben, a bezártság időszakában sokszor már fél öt előtt figyelmeztetőn csörgött a telefonom, hogy figyelem, jön a skype-os foglalkozás. Nem kellett noszogatni a gyerekeket, időben ott voltak, és csináltuk a dolgunkat. Mindig fél ötkor kezdődött az edzés, ha úgy adódott, a kollégáim - Gyöngy Attila vagy Szucsik Tamás - is levezényelték az edzést, a nagyobbakkal pedig folyamatosan telefonon beszélgettünk, Messengeren egyeztettünk, hogy miképpen csinálják a feladatokat. Még egyszer mondom, szépen, gördülékenyen mentek a dolgok, de lényegében kikerültünk ebből a kényszerhelyzetből, és kezdünk visszazökkenni.

Az online-módszert mennyire kell vagy lehet magatok mögött hagyni?

• Annyiban megmaradt, hogy ha esik az eső, akkor nem tudunk szabadtéri edzést tartani, és ideiglenesen „visszaállunk”. További enyhítésre várunk, miközben nagyon jó látni, hogy a gyerekek lelkesek, nincsenek „kamu” hiányzások, jönnek, örömmel edzenek. Ez a lényeg.

Egerben tehát megbirkóztak a legmacerásabb időszak feladataival. A fiúk végre kimozdulhattak, és ez kulcsfontosságú, de kicsit még várniuk kell. Egy igazi kulcsra, amely egy fontos zárat nyit ki: a birkózó teremét.