Cikk keresés:    

Elismerés Komáromi Tibornak és Farkas Tibornak a Magyar Sport Napján

2020. 05. 06., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: Internet, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

Ha birkózás, akkor az idén Tibor-nap volt május 6-a, a Magyar Sport Napja. A kiemelkedő életmű elismeréseként a háromszoros világbajnok, olimpiai ezüstérmes, Európa-bajnok, korábbi szövetségi kapitány, majd szakmai alelnök Komáromi Tibor Csik Ferenc-díjat kapott, míg Farkas Tibor, a Magyar Birkózó Szövetség főtitkára kiemelkedő teljesítményéért miniszteri dicséretben részesült.

A Magyar Sport Napja alkalmából minden évben hivatalos ünnepségen tüntetik ki a magyar sportért aktívan tevékenykedő szakembereket. Ilyen jellegű eseményre a járványhelyzet miatt most nem volt lehetőség, de a díjakat természetesen odaítélték.

Szabó Tünde sportért felelős államtitkár és Sárfalvi Péter helyettes államtitkár szűk körű megemlékezést és koszorúzást tartott a Szabadság téri MAC emlékműnél szerdán a Magyar Sport Napja alkalmából.

Egy kis sporttörténelema Magyar Athletikai Club (MAC) 1875-ben ezen a napon rendezte meg Európa első szabadtéri sportversenyét Budapesten. Ennek emlékére a kormány 2000-ben május hatodikát a Magyar Sport Napjának nyilvánította.

Szabó Tünde beszédében így fogalmazott: 

 „A sport egy olyan erő, ami gyakran egyedüliként tudja egyesíteni az embereket társadalmi, politikai, vallási vagy kulturális hátterüktől függetlenül.”

Akár a nagy elődökre gondolunk a mai napon, akár az aktív sportolóinkra, egy valami mindannyiukban közös, ez pedig a kitartás és a küzdeni tudás. Ezekre az értékekre építhetünk a mostani nehéz helyzetben és a jövőben is – emelte ki az államtitkár. 

A kiemelkedő sportteljesítményt nyújtó sportolók részére, valamint életmű elismerésére sportolók részére adományozható Csik Ferenc-díjat kapta Komáromi Tibor! Vele együtt még két sportlegendát, Kőbán Ritát és Kovács Antalt illette meg a rangos kitüntetés. 

A sziklakemény szívember

  • Nagy megtiszteltetés ez a díj – mondta Komáromi Tibor. – Már csak azért is ér sokat, mert olyan emberek kapták meg eddig is, akik sokat tettek a magyar sportért. Boldogsággal töltött el, hogy ennek kapcsán gondoltak rám. 

Minden idők egyik legeredményesebb hazai birkózójának útját a Ferencvárosnál - gyerekkorától fogva - olyan edzők egyengették, mint Paulicska Béla, Tarr Gyula és Vatai László, és ez már szilárd kiindulási pontot jelentett számára, amelyre később Szőnyi János bízvást alapozhatott: irány a világhír! 

Tibor pályafutását nagyban befolyásolták a szovjet klasszissal, az olimpiai, világ- és Európa-bajnok Mihail Mamiasvilivel vívott mérkőzések, kettő mindenképpen. Az egyik Komáromi szívfájdalma, az elveszített szöuli olimpiai döntő 1988-ban, a másik a heroikus világbajnoki finálé Svájcban, Martigny városában a következő esztendőben:

  • Valóban, ha versenyzőként a meghatározó pillanatokat kell megemlítenem, akkor nem feltétlenül az első két világbajnoki címemet idézem fel – pedig az egyiket Budapesten szereztem! -, nem az Európa-bajnoki aranyérmet, hanem először is a szöuli döntőt. Nyilvánvalóan egy sportoló a pályafutását olimpiai aranyéremmel tudja megkoronázni, és nekem Szöul az ezüstéremmel együtt is csalódást hozott, mert ha jó taktikával küldenek fel a szőnyegre, akkor megverem Mamiasvilit. Nem sikerült, de – a sors úgy látszik, tudja, mit akar - ezt követte egy nagy aranypillanat, vagy mondjam úgy, hogy elégtétel? Mondjam úgy, hogy nem nyugodtam, mert tudván tudtam, hogy a nagy Misát képes vagyok győzni? Ezért szorítottam össze a fogamat, és dolgoztam érte nap mint nap, majd elérkezett a martigny-i világbajnokság 1989-ben, ahol a döntőben összecsaptunk, sérülten küzdöttem, és végre megvertem, a legjobbkor.

Ez így meglehetősen egyszerűen hangzik: sérülten küzdöttem. A tény azonban az, hogy Tibor bokája még korábban kifordult, és az amerikai csapat orvosa tekert különleges bandázst a sérült részre, hogy a magyar klasszis egyáltalán lábra tudjon állni! Szóval a sántikáló Komáromi visszavágott az ősi ellenfélnek. Óriási bravúr! Annyi még hozzátartozik a krónikához, hogy 1987-ben, Clermond-Ferrand-ban őt választották meg a vébé legjobb birkózójának, vagyis Komáromi Tibor lett a világbajnokok világbajnoka!

2000-től 2006 végéig volt a kötöttfogású válogatott szövetségi kapitánya, és a fentebb emlegetett sors is úgy akarta, hogy részese legyen egy olimpiai aranyéremnek.

  • Az athéni olimpián, 2004-ben, még a harmadik világbajnoki címem felett érzett örömömet is felülmúlta, amikor Majoros Pisti megnyerte az olimpiát. Ezt már vezetőként, szövetségi kapitányként élhettem át, és amikor a döntő után rögtön felrohantam a szőnyegre, felkaptam Pistit, akkor voltam a legboldogabb. Ez még azzal együtt is így van, ha a mérleg másik serpenyőjébe beleteszem a versenyzőként szerzett összes világversenyes érmemet. Sokkal jobban át tudtam élni az ő örömét, mint annak idején az enyémet. Szárnyaltam…

Nem véletlen, hogy Komáromi Tibort a fényes eredményei kapcsán egy lapon emlegetjük Kozma Istvánnal, Polyák Imrével, Varga Jánossal, Hegedüs Csabával, Kocsis Ferenccel. Később a szövetség szakmai alelnökeként segítette a magyar birkózás ügyét.

A nagy puzzle-játékos

Farkas Tibor, szövetségünk főtitkára miniszteri dicséretet kapott kiemelkedő munkájáért. Egy biztos, Tibor sok lépcsőfokot járt végig, hogy aztán ezt a fantasztikus mennyiségű tapasztalatot manapság a birkózás érdekében kamatoztassa.

  • Hosszú utat jártam be, az biztos – mosolyodott el Farkas Tibor. – Sok helyen dolgoztam már, tevékenykedtem az utánpótlás sportban, szabadidősportban, versenysportban, civil területen is. Részt vettem az edzőképzésben, edzősködtem, tanítottam alapfokú iskolában, felsőoktatási intézményben, tehát a sport és az oktatás területén számos helyen megfordultam, miközben rengeteget kaptam a sporttól.

Nagy sportesemények szervezésében is részt vettél, a visszajelzések milyenek voltak?

  • Hál’istennek, jók. Az az igazi visszajelzés, ha úgymond, megy a szekér, mindenki gördülékenyen végzi a dolgát, hogy jól sikerüljön az esemény, amihez természetesen szükségesek a magyar versenyzők sikerei, mert ez tölt fel igazán, ez hajt tovább. 

Ebből a szempontból mi fér fel a képzeletbeli dobogódra?

  • A 2018-as budapesti világbajnokság mindenképpen, de ugyancsak a legkedvesebb élményeim közé tartozik az 1986-os világbajnokság is, amelyre még a Budapest Sportcsarnokban került sor, Komáromi Tibi és Gáspár Tamás világbajnok lett, a 48 kilós szabadfogású Bíró Lacinak is majdnem sikerült a bravúr, a koreai versenyzővel a döntőben ketten majdnem annyi pontot csináltak, mint a teljes nehézsúlyú mezőny az összes meccsen! Utánpótlás szakfelügyelőként részt vehettem az 1983-as norvégiai vébén, ahol a mi fiatal csapatunkban olyan fiúk léptek szőnyegre, mint például Sike András, Komáromi Tibor vagy Bódi Jenő. Nem akármilyen élmény volt… Teltek- múltak az évek, és számtalan történet, sztori színesítette az utat, de ezek csak idővel ülepedtek le. Jóval később tudatosodott bennem, hogy mi történt, miért történt, és ezek a darabkák aztán szépen összeálltak. Rádöbbentem, hogy hány és hány elemnek kell illeszkednie ahhoz, hogy valami kikerekedjen belőle. Voltaképpen az a munkámnak a lényege, hogy ezeket a puzzle-darabkákat találjam meg, és tegyem a helyükre.  Az okoz igazi örömöt, ha kialakul a kép…

Kedves Tiborok! A Magyar Birkózó Szövetség nevében szeretettel gratulálunk Nektek!