Cikk keresés:    

Németh Zsanett a sűrűjében

2020. 01. 23., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: MG, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

Kitűnő versenyzőnk bőséges negyedéven van túl, mert vegyük egyfajta rajtkockának a tavaly októberi, dohai strandvilágjátékokat, ahol Zsani a nehézsúlyban ezüstérmes lett. A mezítlábas birkózásra ma még talán sokan legyintenek, de erősen valószínű, hogy hamarosan másképpen alakul a hozzáállás. Az ünnepek után alapozás következett, majd jött az isztambuli Yasar Dogu-emlékverseny, ahol az újpestiek kiválósága csak a török világ- és Európa-bajnok Adartól kapott ki. Aztán edzőtábor jött, nyakunkon a februári római Európa-bajnokság, mi több, Budapesten az európai olimpiai kvalifikációs verseny… Tovább is van, mondjam még? Mondhatnám, de inkább csak említsük a nagy menet idei végállomását: Tokió.

„Úgy élvezem én a strandot…”

… hangzott fel a rádióban oly sokszor a pancsoló kisleányról szóló sláger a hatvanas években. A dal a klasszikus budapesti strandok világát idézi, a dohai „strand” azonban kicsit másról szólt, a Perzsa-öböl forró homokkal borított partján többek között birkózóversenyt is rendeztek . A három magyar lány – Németh Zsanett, Sleisz Gabriella és Dénes Mercédesz – közül Zsani szerepelt a legeredményesebben a strandvilágjátékokon, ezüstérmes lett. Innen kezdtük a beszélgetést a szürke tél kellős közepén:

  • Szeretné a nemzetközi szövetség, ha a strandbirkózás a 2024-es párizsi olimpián már a műsoron szerepelne – mondta Németh Zsanett. – Nagyon jól éreztem magam Dohában a 40 fokos hőség ellenére, és fontos jel, hogy az UWW elnöke, Nenad Lalovics is végig ott volt a helyszínen, tehát nyilván komolyan számol a strandbirkózással.

Mennyire érdekelte az embereket a helyszínen a birkózásnak ez a sajátos változata?

  • Nagyon is. Rendeztek már korábban is strandbirkózó-világbajnokságot, de most nőtt meg igazán az érdeklődés. A szabályok lényegesen egyszerűbbek, mint a klasszikus birkózásban, ezért hamarabb megtanulják az érdeklődők. Vannak jellemző mozzanatok, mint például az, ha előbb ér le a homokra az ellenfeled térde vagy a keze, akkor te kapod a pontot. A Magyar Olimpiai Bizottság küldöttségének tagjai is ott szurkoltak nekünk Kulcsár Krisztián elnök úrral az élen, rendkívül gyorsan beletanultak a szabályokba, és olykor – mivel fentről, a lelátóról figyelték a versenyt – jobban ítéltek meg egy-egy helyzetet, mint a mérkőzés bírója. 

Zsani nem készült fel külön a világjátékokra, tekintettel arra, hogy közvetlenül a nur-szultani világbajnokság után rendezték meg, de azért kapott remek taktikai tanácsokat edzőjétől, Nagy Lajostól:

  • Még egyszer köszönöm neki – mosolygott Zsanett. – Kicsit tartottam a versenytől, mert előtte még soha nem birkóztam homokban, igazából a sérüléstől féltem. A térdem, bokám nem volt hozzászokva a homokhoz, de a verseny napján ezt a félelmet igyekeztem elfelejteni.

Lehet itt tusolni az ellenfelet, amivel véget is ér a mérkőzés?

  • Ha úgy támadom meg, hogy ő hanyatt essen, s a két válla érintse a homokot, az már az összecsapás végét jelenti. Több meccsem is így ért véget, mert egy birkózófogást, a páros lábra támadást párszor „eladtam”, és egyszer hét másodperc elteltével tudtam győzni, pedig akadt az ellenfelek között  profi strandbirkózó is. Az sem volt mindennapi, amikor szembe jött velem egy amerikai, aki 99 kilóval mérlegelt…

Mennyivel?!

  • Pontosan 99-cel, én meg 78-cal, nahát ekkora nővel még soha nem birkóztam, de nyerni tudtam. A lényeg, hogy bulinak fogtam fel a versenyt, de senki sem szeret kikapni, még „buliból” sem. Élveztem az egészet.

Gondolom, sok versenyző számára választási lehetőséget jelenthet a strandbirkózás , te remekül megállod a helyed ebben a műfajban is, de feltételezem, hogy számodra a fő csapás iránya mégis a hagyományos birkózás.

  • Persze. A párizsi olimpiáig biztosan nagyon komolyan fogom venni a klasszikus birkózást, de ha a strandbirkózás előlép olimpiai számmá, akkor biztos vagyok benne, hogy nehéz sportág lesz, mert rögtön csatlakozni fognak olyan birkózó nagyhatalmak, mint a japánok, az oroszok, a többi szovjet utódállam, jönnek majd az afrikaiak, indiaiak, és így tovább.

Tegyük hozzá, hogy manapság is sok neves „szőnyeges” birkózó kirándul a homokra, tehát már létezik az átjárás a két válfaj között.

Még egy ezüst – a Yasar Dogu-emlékversenyen

Most pedig vissza a szőnyegre. Németh Zsanett a strandvilágjátékokat bizonyos értelemben bulinak nevezte, aztán kiderült, hogy bizony akadtak nehéz pillanatok ott is. Ez még inkább elmondható a törökországi versenyre. Nevezzük isztam-bulinak? (bocsánat…)

Az élet ismétli önmagát, hiszen újra összeakadtál a törökök világklasszisával, Yasemin Adarral, csakúgy, mint a budapesti világbajnokságon, most a döntőben birkóztatok. Milyennek ítéled meg a versenyt?

  • Közepes sorsolást kaptam, de azért a régi nagy mumusommal, az azeri Alijevával kezdtem, aki korábban sok fejfájást okozott nekem, még junior Európa-bajnoki döntőt is vesztettem vele szemben, rendre kikaptam tőle. Isztambulban más taktikát választottam, és a technikát helyeztem előtérbe, mert úgy gondolom, hogy ügyesebb vagyok nála, ő viszont fizikailag erős, az ellenfeleinek a hibáit szokta kihasználni. Mondhatni, „legyaláztam”, 10-0 lett a vége. Ezután jött a kirgiz lány, aki az Ázsiai Játékokon bronzérmes lett, tehát nem akárkiről van szól, de őt is viszonylag simán győztem le. No, aztán a döntőben következett a világ- és négyszeres Európa-bajnok török Adar. Tanulságos meccset vívtunk, ajándékba is adtam neki pontokat, de némi félelem dolgozott  bennem, mert nem mertem belemenni kockázatos dolgokba a kvalifikációs mérkőzések előtt. Éppen ellene sérültem meg a budapesti világbajnokság elődöntőjében. Adar annyira erős, hogy bármikor tud sérülést okozni, pedig nem mondanám sportszerűtlennek. Például olyan aláfordulásokat csinál, hogy még a vállam is kitörhet, de az olimpiai bajnok kanadai Wiebétől ilyen értelemben nem félek, mert ő viszont olyan akciókat hajt végre, amelyek során nem tudok megsérülni. Az isztambuli döntőben inkább „odaadtam” Adarnak az utolsó két pontot, mert úgy éreztem, ha nem engedek, egész egyszerűen kitöri a lábamat. Most még jobb a békesség…

Tokió – Budapest érintésével?

Elérkeztünk az idei év kulcsfontosságú eseményéhez, a tokiói olimpiához,  amelyre először is a budapesti kvalifikációs verseny vezethet el, de ez nem ilyen egyszerű.

  • Hát, nem. Most teljes mértékben arra figyelek, hogy a birkózásomat csiszoljam még, hiszen nem én vagyok a 76 kilós súlycsoport legtechnikásabb versenyzője. Az erőnlétemmel nincs gond, végigcsináltam a nyolc hetes alapozást, és éreztem, hogy nem fáradok el annyira, mint régebben. Sok függ a fogyasztástól is.

Könnyen fogysz?

  • Könnyebben megy, mint amikor még 72 kilóra kellett lemennem. Szeretnék természetesen újabb fogásokat  tanulni, illetve a tudott fogásokat olyan szintre fejleszteni, hogy a legjobb versenyzők ellen is bármikor tudjam alkalmazni.

Mire gondolsz?

  • A lábra menés nagyon fontos, és a lenti védekezésemet is szeretném javítani, mert az nem lehet, hogy akár négy-hat pontot ajándékozok az ellenfelemnek. A budapesti európai kvalifikációs versenyen már ezeket figyelembe véve kell birkóznom.

Tehát Budapest. Ki lehet kaparni az olimpiai gesztenyét?

  • Igen. A hazai közönség nekem mindig hatalmas erőt ad, emellett bízom benne, hogy jó sorsolást kapok. Tudni kell, hogy a súlycsoportomban még sem az olimpiai bajnoknak, sem a korábbi világbajnoknak nincs meg a kvótája. Mindent meg fogok tenni, nem mérlegelek, megyek előre, az sem érdekel, hogy megsérülök, harcolni fogok az utolsó másodpercig.