Tatai tanulságok

2021. 02. 16., írta: Krasznai Bence, fotót készítette: MG, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

Jól sikerült, Magyar Nagydíj-színvonalú kötöttfogású nemzetközi verseny zajlott február 13-án Tatán, amelynek tanulságairól megkérdeztük Bácsi Pétert, az MBSZ szakmai igazgatóját, valamint a 97 kilós válogató szereplőit.

Tizennyolc ország mintegy százötven birkózója, köztük olimpiai, világ- és Európa-bajnoki érmesek, az idény eleji időpont ellenére szép megoldások, parázs csaták: összességében magas színvonalú nemzetközi kötöttfogású viadalra került sor múlt szombaton a tatai edzőtáborban. Bácsi Péter, a Magyar Birkózószövetség (MBSZ) szakmai igazgatója érdeklődésünkre először általánosságban értékelt:

• „Szerintem nagyon jó verseny volt, Magyar Nagydíj-színvonalú, csak a szokásos körítés nélkül. További értéke, hogy az indulók zöme itt maradt Tatán edzőtáborozni. Néhányan fásultak voltak közvetlenül az alapozás után, de láttam biztató jeleket. A négy győztest (Váncza István, Lévai Zoltán, Szabó László, Takács István – a szerk.) egyértelmű dicséret illeti, de más, így például Szőke Alex, Lévai Tomi és Varga Ádám is szépen helyt állt, a legfiatalabbaknak viszont még sokat kell dolgozniuk. Váncza lassan az európai élmezőnybe emelkedik, Takács a magyar birkózás egyik legnagyobb reménysége, biztos vagyok benne, hogy rövid idő múlva berobban a felnőttek közé. Aki fásult volt, az például Torba Erik, bízom benne, a márciusi budapesti olimpiai kvalifikációig összeszedi magát.”

Apropó, olimpiai kvalifikáció! A 97 kilósok között három kiváló birkózónk, a 2009-es világbajnok Kiss Balázs, az U23-as vb- és Eb-győztes Szilvássy Erik és a junior Európa-bajnok, felnőtt világkupa-2. Szőke Alex válogatózott a márciusi szereplésért. Végül utóbbi jutott a legtovább, a második helyig, de nem birkózott honfitárssal, mert Kiss (miután 1-1-gyel felülmúlta Szilvássyt) sérülés miatt visszalépett ellene az elődöntőben. Bácsi Péter így látta a csatájukat, már ami összejött belőle:

• „Mindenkiben nagy volt a várakozás, kíváncsiak voltunk, Balázs mire képes, hiszen régóta nem versenyzett, Alex közben a felnőttek között is bizonyított, bedörömbölt az ajtón, Erik pedig megnyerte a tavalyi válogatót, de azóta ő sem tudott túl sokat versenyezni. Most mindegyikőjük aratott értékes győzelmet, Szőke Európa-bajnokot vert, Szilva a már olimpiai kvótás, vb- és Eb-érmes szerbet. A visszalépés nem jött jól, mert így kevesebb meccset tudtak vívni egymás ellen, s nem születhetett meg a legigazságosabb eredmény. Ettől függetlenül Alex bizonyította jó formáját, hiszen tavaly az Eb-n és a világkupán is remekül helyt állt. Ebben a súlyban kiegyenlített a mezőny, sok a hasonló képességű európai versenyző, bízom benne, hogy ebből a hazai rivalizálásból jól fogunk kijönni. Ketten most csalódottak, amit megértek, de a magyar birkózás érdeke, hogy legyen kvóta Tokióra. A szakmai bizottság a szövetségi kapitány javaslatára dönt majd az indulóról a márciusi kvalifikációra, ez a hivatalos mechanizmus, de természetesen Szőke Alex a jelölt. A versenyig még érdemes kiküszöbölni néhány hiányosságát, nem szabad például elfelejtenie az emelést, ha jobban ment volna, lehet, hogy megnyeri a tatai döntőt is. Ha megszerzi a kvótát, nincs miről beszélni, ha nem, akkor még lehetőséget kaphatnak a többiek is.”

Az érintett versenyzők közül Szőke Alex már közvetlenül a tatai viadal után a helyszínen nyilatkozott az érzéseiről:

• „Szerintem remekül küzdöttem. Amiért jöttem, azt elértem; én zártam a legjobb helyen a magyarok közül. Taktikai csata zajlott Balázs és Erik között, amelyből ezúttal előbbi jött ki jobban. Nagyon szerettem volna vele birkózni, hogy tudjam, hol tartok hozzá képest. Sajnálom, ami történt, remélem, nem komoly a sérülése. Kívánom, hogy mihamarabb felépüljön. Kemény riválisokon vagyok túl, és noha nem állhattam fel a pódium tetejére, elégedett vagyok a történtekkel.”

A 38 éves Kiss Balázs a svéd Lund után Szilvássyt hatalmas csatában, később szerzett ponttal 1–1-re „verte”. A sikerhez kétszer kellett jól védekeznie lentről. Noha az ő kezét emelték a magasba (azaz emelték volna, ha a fertőzésmegelőzési protokoll ezt nem tiltaná...), az elődöntőben sérülés miatt már képtelen volt kiállni Szőke Alex ellen – a Szilvássy ellen vívott csata utolsó pillanataiban „leragadt” a lába.

• „Huszonkilenc éves pályafutásom alatt a bokámon kívül jóformán mindenem megsérült már legalább egyszer; most erre is sor került, nem épp a legjobb pillanatban. Szerencsétlen, rossz mozdulat okozta a vesztemet. A célom természetesen az volt, hogy én legyek a legjobb magyar, hiszen csak ily módon küzdhettem volna a kvótáért Budapesten. Szinte biztos, hogy ezzel Alexé a lehetőség. A lelkem tiszta: a legfontosabb az volt, hogy a tőlem telhető legtöbbet megtegyem a válogatottságért, és ez sikerült. A sors ugyanakkor közbeszólt, sajnos az ellen nem tudok mit tenni. Emiatt viszont már lehetek bosszús, szomorú, és az is vagyok. Remélem, mihamarabb felépülök és visszaállhatok a munkába. Figyelnem kell magamra, az egészségemre, és majd meglátjuk, mit hoz a jövő…” – fogalmazott a veterán klasszis.

Szilvássy hiába múlta felül az Eb-2., vb-3., olimpiai kvótás szerb Kadzsaját, végül elbukta a válogatót.

• „Jól birkóztam ahhoz képest, hogy hét hét kőkemény alapozó időszakot tudtam magam mögött. Úgy éreztem, remekül mozogtam, de ez sajnos nem volt elég. Semmi kétség, én jöttem ki legrosszabbul a pandémia okozta helyzetből, az olimpia halasztásából. Tavaly ugyanis kiharcoltam a válogatottságot, bizonyítottam. Hármunk közül egyedüliként én indultam a szeptemberi országos bajnokságon, nem tehetek arról, hogy a többiek kihagyták. Ahogyan arról sem, hogy a decemberi világkupa előtt nem sokkal elkaptam a koronavírust, ami miatt Alex indult Belgrádban. Ez van, én húztam a rövidebbet. Nem állok meg, csinálom tovább: érmet szeretnék nyerni az áprilisi, varsói Európa-bajnokságon, és úgy készülök, hogy a májusi, szófiai világkvalifikációs viadalon megmutathatom, mire vagyok képes.”