Fortuna istenasszony más kuncsaftokat talált

2019. 11. 14., írta: Deák Horváth Péter, fotót készítette: MG, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

Nagyjából egyetért a címben foglaltakkal idősebb Lévai Zoltán, aki a kötöttfogású birkózóinkat vezette a 23 éven aluliak budapesti világbajnokságán. A szakág ezúttal nem szolgált dobogós helyezéssel, „csak” három ötödik helyet tud felmutatni, de emiatt méltánytalanság lenne pusztán a szerencsét, illetve annak hiányát kárhoztatni.

• Azt azért hadd jegyezzem meg, hogy a 67 kilós súlycsoport kivételével minden versenyzőnk a világbajnoktól, illetve érmestől szenvedett vereséget – szögezte le Lévai Zoltán, a kötöttfogásúak szakmai vezetője. – Hozzáteszem, hogy zömmel nagy csatákra késztettük őket. Azért is emlegettem Fortunát, hogy most nem mosolygott ránk, hiszen sorra-rendre a leendő dobogósokat sodorta elénk. 

A szakember szerint jól helytállt a kötöttfogású válogatottunk. 

• Három éremcsatát is vívtunk, és kevés hiányzott az éremhez – folytatta az edző, aki megjegyezte, hogy a csapat fele nagyon fiatal birkózókból állt, vagyis sok tapasztalatra van még szükségük. – Ha szakmai szemmel nézzük, úgy látom ,hogy kevés nemzetközi, magas szintű mérkőzést vívtak a versenyzőink a megelőző időszakban. Évente legalább harminc olyan meccsre lenne szükségük, amelyeket a világon a legjobb tízbe tartozó birkózó ellen vívjanak, e nélkül nem tudunk előre lépni.

Arra lehetett számítani, hogy Torba Erik és Lévai Tamás ott lesz az éremért küzdők között, de Kecskeméti Krisztián ötödik helye a kellemes meglepetések közé tartozott.

• Igen, így van, Krisztián felnőtt a feladathoz, és számomra is pozitív meglepetést okozott. Hál’istennek kezd megkomolyodni, és voltak bravúrmérkőzései is a vébén, például ahogyan a junior Eb-ezüstérmes moldáv Bacalut legyőzte a négy közé jutásért. Torba Eriknél fejben mennek el a dolgok, és világversenyen nem először történt így, hiszen most is kevesebb, mint egy perccel a vége előtt még vezetett a bronzmérkőzésen az orosz ellen, majd kikapott. Sokat beszélgetünk vele ezekről a kérdésekről, próbálunk javítani a helyzeten, de úgy érzem, ebben az évben rossz menedzselést kapott, Le kellett fogynia az Európa-játékokra, aztán a kazahsztáni felnőtt világbajnokságra, majd most az U23-as vébére. Az Európa-játékokat el kellett engedni, talán a súlycsoport váltás is túl közel volt még számára. Papp Bertalantól vártam még érmet, a románt szépen le is győzte, aztán beleszaladtunk a kubai Hechvarriába, és a karibi jobban birkózott, nem mellesleg a világ legjobbjai közé tartozik. Berci a tanulmányai miatt az elmúlt két évben nem tudott kellően belemélyedni a birkózásba, kevesebb nemzetközi tornán vett részt, tehát hiányoznak neki is ezek a mérkőzések. 

Hogyan alakult az éremesélyesek közül Szőke Alex és Lévai Zoli sorsa?

• Alexnek előzetesen valóban volt esélye az éremre, és ennek megfelelően indult neki, mert egy nagyon stabil kazah versenyzőt győzött el az első fordulóban, aztán a német Zim ellen már másképpen alakult a mérkőzés. Az első menetben leküldték a németet, 3-0 ide, és az zavart engem, hogy 3-2-nél, a második menetben, 50 másodperccel a vége előtt küldték le Alexet. Ez pedig gyakorlatilag egyenlő a vereséggel, hiszen az már 3-3 , azután már semmire nem marad idő, ráadásul Alex nem is tehetett róla, mert előtte húsz másodperccel támadta meg a német derekát, hogy mögé kerüljön, de az ellenfél elrohant előle. Nagyon igazságtalannak tartottam a leküldést… 50 másodperc… ha 1perc tíznél teszik meg, ám legyen, de így?...  Lévai Zoli világbajnoki aranyreménye már a vébé előtt hétfőn elszállt, amikor edzésen kifordult a bokája, a mai napig fáj, be van dagadva. Ráadásul a mumusa, a kazah Szadukajev jött a második meccsen, de látszott, ha Zoli egészséges, stabilan hozza a mérkőzést. Érsek Robi bravúrt bravúrra halmozott, elverte az  orosz Gadzsinovot, aztán a horvát versenyzőt is, de a jóval nehezebb török Yildirim nem hagyta technikázni Robit, majd az elődöntőben hiába vezetett a török 5-0-ra az iráni ellen, mégis kikapott 6-5-re. Így nem adatott meg a lehetőség Érsek számára az esetleges bronzmeccsre sem. Nahát ilyen meccseink voltak, hogy amikor már másoktól függtünk, a legyőzőink nagyon szoros, egy pontos vereséget szenvedtek.

Lévai Zoltán összességében tehát nem tartja rossznak a világbajnoki  szereplésünket, mert a valóságot, a realitást tükrözi vissza. Megtetézve azzal, ha a világ legjobbjaival, az érmesekkel kell birkóznunk, - Budapesten közülünk szinte mindenkinek -, akkor benne van a pakliban, hogy érem nélkül fejezünk be egy világversenyt.

• Továbbra is tartom, hogy ebben a csapatban benne rejlik a két érem – tette hozzá Zoltán. – Budapesten a fiúk fegyelmezetten birkóztak, a hazai közönség segítette őket, de nem voltunk elég agresszívek, „vadak”… Nyilván a tanulságok leszűrése mellett meg kell próbálnunk hiba nélkül birkózni. A birkózásunkban mindig lesznek hibák, csak éppen a mezőny nagyobbik része nem biztos, hogy kihasználja ezeket, de ha összekerülsz a legjobbakkal, a világbajnokkal vagy az érmesekkel, ők nagy valószínűséggel azonnal lecsapnak. Még egyszer mondom: égetően nagy szükség van a sok kemény mérkőzésre, amelyek szellemileg és fizikailag is igénybe vesznek bennünket. Ez az út…