Lévai Zoltán visszatért

2022. 01. 26., írta: Krasznai Bence, fotót készítette: Internet, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

Szívizomgyulladás miatt öt hónap kihagyásra kényszerült a Budapesti Honvéd Európa-bajnoki ezüstérmes kötöttfogású birkózója, Lévai Zoltán. A 77 kilogrammos sportoló novemberben visszatérhetett a szőnyegre, s teljesen biztos abban, hogy ő képviseli a magyar színeket a Budapesten március 28. és április 3. között esedékes Európa-bajnokságon. Sőt! Minden nehézség ellenére az a célja, hogy a világbajnoki dobogó legfelső fokára álljon szeptemberben, Belgrádban.

Lévai Zoltán visszatérése finoman fogalmazva sem alakult zökkenőmentesen. Hiába próbálta kontakt nélküli munkával formában tartani magát ősszel, az első edzéseken gyorsan elfáradt. Próbált óvatos maradni, ezért ilyenkor rögtön jelezte, pihenőre van szüksége. Fokozatosan tért vissza, az első három-négy napot „kínszenvedésként” élte meg, egy-másfél hét után viszont már úgy hitte, túlvan a nehezén. Ám ekkor megsérült a bokája, emiatt ismét kéthetes pihenőre szorult. Ezután újra „lendületbe jött”, de az egyetemi tanulmányainak meg kellett felelnie, ezért január elején muszáj volt részt vennie az előírt ötnapos sítáborban.

• „Azóta, immár három hete minden szuperül megy, semmi nem hátráltatott. A többiek már befejezték az alapozást, de mivel nekem kimaradt, be kell pótolnom. Szóval most vegyes munkát végzek. Heti nyolcszor edzek, ebből négy-öt alkalommal birkózom, a maradékon erősítek. Úszom, gyorsdobásokat végzek, hosszabb, dinamikusabb tréningeken veszek részt, fenn kell tartanunk a pulzusszámomat. A válogatott edzésein is dolgozom, heti két-három alkalommal, a Körcsarnokban” – magyarázza Lévai Zoltán.

Ha valaki azt gondolná, Eb-ezüstérmesünk elfelejtette, oda kell figyelnie az egészségére, téved. Az edzések közben pontosan érzi, mikor kell leülnie néhány percre. Az édesapja, idősebb Lévai Zoltán koordinálja a munkáját, ő is nagyon figyel rá.

• „Nagyon szeretek birkózni, ha elkap a hév, ő szól, hogy álljak meg, pihenjek pár percet. Teljesen fokozatosan, szakaszosan álltam vissza. Mindent összevetve a sítábor és a bokasérülés is pont jókor jött, visszafogtak akkor, amikor kellett. Egyébként sokkal jobb formában vagyok, mint vártam, de tudom, mennyit szabad dolgoznom. Ráadásul a doktorok is figyelnek rám, a sportorvosi igazolásom három hónapra, február közepéig szól. Akkor újból átfogó vizsgálaton veszek részt, s ott minden kiderül. Szerintem nem lesz gond, jól érzem magam a bőrömben, készen állok.”

Lévai Zoltán természetesen a kötöttfogású válogatott szövetségi kapitányával, Módos Péterrel is egyeztetett. Azt mondta, közös nevezőre jutottak abban, milyen felkészülési program mentén kell haladnia.

• „Ha az Európa-bajnokság után kiderül, hogy hibáztunk, eldöntjük, min kell változtatni. Hamarosan hati nyolc helyett kilencszer szeretnék edzeni. Öt-hat hetem maradt arra, hogy az erőnlétemet kiváló szintre emeljem – ekkor utazunk Tatára, az Eb előtti utolsó négy hetet ott töltjük, nemzetközi edzőtábort rendezünk. Ott rengeteg edzőpartnerrel találkozhatok, s olyan ingerek érhetnek, amelyekre épp akkor szükségem lesz.”

Arról sem szabad megfeledkeznie, hogy mindenekelőtt meg kell küzdenie a címeres mezért. A hazai naptártervezet szerint már január 30-án, vasárnap tartották volna a válogatót, ez azonban az igencsak erősnek ígérkező zágrábi nemzetközi versenytől fosztotta volna meg a kötöttfogású válogatottat, így a válogatót február 12-re ütemezték át. Lévai egy percig sem kételkedik abban, hogy az övé lesz a címeres mez.

• „Horvátországba nem utazom, zajlik az alapozásom, még véletlenül sem szeretnék megsérülni. Idehaza ismerem a mezőnyt, tudom, ki ellen mit kell tennem, és mennyi fér bele, így nem annyira rizikós. A válogatón tehát elindulok, ám az eszembe sem jut, hogy nem én nyerek a hetvenhét kilogrammosok között.”

Ebben a kategóriában egyébként Zoltán öccse, az U23-as világbajnok Lévai Tamás képviselte a magyar színeket Oslóban, a tavaly októberben rendezett felnőtt-világbajnokságon, amelyen az elismerésre méltó ötödik helyen zárt.

• „Rengeteget izmot épített magára, és ez látszik is rajta. Őszintén, nem szívesen birkózom vele, annyira erős lett. Neki az a terve, hogy nyolcvankét kilóban indul Budapesten. Természetesen győzni szeretnék az Európa-bajnokságon, és ha minden olyan jól sikerül a felkészülésemben, ahogyan azt tervezzük, akkor erre esélyem is van. De tisztában vagyok azzal, min mentem keresztül, nem dőlök a kardomba, ha ez nem sikerül, mert az biztos, hogy világbajnoki formában akkor még nem leszek. Mindazonáltal nagyon fontos verseny annak érdekében, hogy belelendüljek szeptemberig – ekkor rendezik Belgrádban a vébét. Ott a dobogó legfelső fokára szeretnék állni, világbajnok akarok lenni!”