Bacsa Péter: Kiválóan alakult az esztendő

2025.12.22. írta: Krasznai Bence, fotót készítette: UWW, cikket feltöltötte: Tollár Dániel

A zágrábi világbajnokságról, a somorjai Eb-ről, a szakágaink és az utánpótlásunk jelenlegi helyzetéről, a Polyák Imre–Varga János-emlékversenyről, valamint a jövő évi célokról is beszélgettünk évértékelő cikkünkben Bacsa Péterrel, a Magyar Birkózók Szövetsége (MBSZ) ügyvezető alelnökével.

A szeptemberi, zágrábi világbajnokságról egy-egy ezüst- és bronzéremmel tért haza a válogatott, ezzel a minimumelvárást teljesítve, emellett három ötödik helynek is örülhettünk: „A minimumelvárás teljesítésénél azért jobbnak értékelem a vébét, hiszen a dobogósaink és az ötödik helyezettjeink egyaránt olimpiai kategóriában érték el a sikerüket – fogalmazott Bacsa Péter, az MBSZ ügyvezető alelnöke. – Való igaz, legalább két érem megszerzését tűztük ki célként, az átalakult mezőnyben annak is nagyon kell örülni, hogy ez összejött. Az európai országok szinte mindegyike, amelyek harminc éve még az élvonalhoz tartoztak, mostanra alig-alig közelítik meg a dobogót.”

Az áprilisi, somorjai Eb igazi sikersztori: két arany-, egy ezüst- és három bronzérem lett Magyarország mérlege: „Azért is különleges az esemény, mert háromból két edzőnk itt debütált világversenyen szövetségi kapitányként. Nem mindegy, miként nyitnak, hiszen ez meghatározta a hangulatot – éppen ezért különösen nagy öröm, hogy ennyire jól sikerült a kontinensviadal, a valaha volt egyik legjobb szereplésünket tudhatjuk magunk mögött. Mindent összevetve, a tavalyi év viszonylagos csalódása után kiválóan alakult a mostani esztendő, jól indítottuk az olimpiai ciklust, ami nagyon fontos, hitet ad a versenyzőknek és az edzőknek is.”

A világversenyen szerzett összesen nyolc érmünkből hét a kötöttfogásúak neve mellé jegyezhető: „Semmi újdonság nincs abban, hogy ez a fogásnem a húzóágazatunk, mindig is így volt. Le a kalappal, Lőrincz Viktor kiválóan mutatkozott be szövetségi kapitányként, a szívét-lelkét beleteszi a munkába, remek a csapatösszhang, a szakmai stáb szíve együtt dobban a srácokéval. Kialakult a válogatott gerince, a sportolók átlagéletkora huszonöt-huszonhat év körül mozog, ami ideális.”

Bacsa Péter a szabadfogásúak idei teljesítményével kapcsolatban azt mondta: „Az év meglepetése Végh Richárd Európa-bajnoki bronzérme, akitől talán még nem most vártuk az áttörést, mégis megmutatta, hogy ott van a legjobbak között. Honosított klasszisaink, Muszukajev Iszmail és Bajcajev Vlagyiszlav az életkoruk miatt már inkább kifelé mennek, meglehet, az idei volt a hattyúdaluk, a Los Angeles-i olimpiára már nem számolunk velük.”

A hölgyeknek három ötödik hely jutott az Eb-n, az ügyvezető alelnök szerint erőnlétben kell előrelépniük ahhoz, hogy felléphessenek a dobogóra: „Látok biztató jeleket, de azt várom az edzőktől, hogy nagyobb hangsúlyt fektessenek az erőfejlesztésére. A lányaink technikailag képzettek, ám az ázsiai sportolóhölgyek jóval erősebbek náluk, így nem tudnak kellőképpen érvényesülni ellenük. Láthattuk az U23-as világbajnokságon is, három bronzmeccsen kerültünk szembe indiai birkózóval, már-már férfi fizikuma volt a riválisoknak, és az erőfölény billentette az ő oldalukra a mérleg nyelvét. De bízom a csapatunkban, közel járunk a legjobbakhoz, néhány apró lépcsőfok hiányzik csupán.”

Az utánpótlás-eredményeinket tekintve biztató, hogy ismét minden korosztályos világversenyen sikerült nyernünk legalább egy érmet: „Nincsenek üres korcsoportjaink, a koronavírus-járvány hatása viszont már most látszódik, mégpedig az U15-ösöknél – öt éve nagyon sok nyolc-kilenc-tízéves fiatal hagyta abba a birkózást, gyakorlatilag megfeleződött a létszámuk. Ők most értek el U15-ig, s látszik, hogy ebben a generációban valamelyest gyengébb erőt képviselünk. Viszont örömhír: a mostani U11-eseknél már rendben vagyunk.”

Két világeseménynek is otthont adtunk idén, a Polyák Imre–Varga János-emlékversenynek és a veterán-világbajnokságnak: „A rangsorverseny rekordlétszámot hozott, a négy idei megméretés közül miénk volt a legnagyobb. Engem is meglepett a jó szereplésünk, tizenkét érmet nyertünk, ugyanerre csak az oroszok voltak képesek. A szervezést tekintve rutinból dolgoztunk, jövőre rendezzük meg utoljára a Polyák Imre–Varga János-emlékversenyt, az olimpiai kvalifikációs sorozat átalakulásával megszűnik. Az új versenynaptár kialakítása már zajlik, a viadalt ehhez alkalmazkodva szeretnénk továbbvinni, valószínűleg más néven. A veterán-világbajnokság más jellegű élményt adott, elsősorban nem a sportteljesítményről szólt, hanem arról, hogy az idősebb generáció miként győzi le saját magát. Persze, jól mutatott a nyolc arany- és kilenc további érmünk, de nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy példát mutattak a veteránjaink.”

Kíváncsiak voltunk arra is, pénzügyileg hogyan áll jelenleg az MBSZ: „Ebben a tekintetben is sikeres évet zártunk, a hivatalos számok egyelőre nincsenek meg, de az biztos, hogy pozitív a mérleg. Külön öröm, hogy a veteránvébé tizenöt millió forintot hozott, úgyhogy megérte a fáradozás.”

S hogy mit várhatunk 2026-tól?

„Lényegi változások nem történnek, a kormánytól kapott anyagi támogatásunk néhány százalékkal nő, szeretnénk ennek egy részét a klubok felé irányítani. Büszkék vagyunk arra, hogy kiemelt támogatást kapnak, a sportágak közül arányosítva mi honoráljuk a munkájukat a legnagyobb mértékben. Az eredményeket tekintve szeretnénk megtartani az idei sikerességünket, esetleg kicsit túlszárnyalni. Tesztév lesz a következő a 2027-es hosszú és kimerítő kvalifikációs folyamat előtt. Ennek érdekében azt modellezzük, miként alakíthatunk ki kettőnél többször csúcsformát egy évben. Már a Los Angeles-i játékokra készülve az a terv, hogy az Egyesült Államokban is táborozunk, komoly orvosi felügyelet mellett vizsgáljuk a körülményeket és az akklimatizáció hatékonyságát. Emellett, ha minden jól megy, Japánban, Iránban és Kazahsztánban is rendezhetünk összetartást. Mozgalmas esztendőnk lesz tehát, bízunk abban, hogy számos sikerről beszélgethetünk jövőre ilyenkor” – zárta Bacsa Péter.